2.Fejezet-Perfect Drawings

Nagyon köszönöm a négy feliratkozónak, és a kommentelőknek is :). 3 komment , és kövi rész. Jó olvasást, remélem tetszik :).

xx Adeline Becker.

Megint kedvtelenül keltem ki az ágyamból. Lehet hogy azt tervezem, de képtelen vagyok kiverni apát a fejemből. Egyre jobban fáj. Túl régóta mondogatom, hogy az én hibám, és kezdem is elhinni. De autóbaleset volt, még ott sem voltam. Nem én vagyok a hibás! Vagy mégis?

      Mikor észbe kaptam, már negyed nyolc volt. Gyorsan megmostam az arcom, a fogam, és kifésültem a hajam. Felöltöztem, és lerobogtam a lépcsőn.

-Szia anya.-mondtam félig kómásan. Mikor megláttam, hogy megint rajzol, nagyon megesett rajta a szivem.

   Ma segiteni fogok neki. Nem tudom, hogy hogyan, de azthiszem van egy jó ötletem. Anettel elintézzük a dolgot.

   Felhúztam a piros Conversem, és kisiettem az ajtón. Elindultam a buszmegállóhoz. Nagy csodálatomra nem egyedül álltam, Anette várt ott.

-Szia, figyelj.-hadarta.-Tegnap beszélgettem anyával, és aztmondta, hogy a munkahelyén van egy szabad hely, divattervezőnek. Megmondtam, hogy szólok neked, hátha az anyukád műveit valahogy eljuttatjuk.

-Jajj Anette.-öleltem meg.-Pont arra készültem, hogy valahogy intézek neki állást. És talán igy nem leszünk annyira rossz helyzetben.

-Igen.-lihegte.

   Megjött a busz, és felszálltunk. A suli 10 saroknyira van tőlünk, és busszal sokkal hamarabb odaérek. Naggyából 8 perc utazás után a sulinál lerakott a busz. Ott álltunk a suli előtt ketten. Mások már mind bent voltak. Besiettünk, és elindultunk az osztályunk felé. Angol óra az első. Megvan a házim. Hú. Mikor beértünk felnéztem az órára. 5 perc becsengetésig. Addig előszedtem a cuccomat. Eléggé szeretem az angolt. Igazából az a kedvencem az önvédelmi órákon kivűl, de az más, mert még csak egy volt.

   Ilyen kusza gondolatok forogtak a fejemben, de a csengő bezavart. Az óra elég hamar eltelt. Ahogy a rajz és az ének is. Matekon aztán röpdolit irtunk a háziból. Hú de jó, hogy tegnap megjegyeztem. Szerintem elég jól sikerült. A földrajzot és a polgárit is túléltem.

-Most akkor elfogjuk lopni anyukád füzetét?-kérdezte Anette útközben hazafelé.

-Valami olyasmi. Munkába sosem viszi.-húztam össze a szemöldököm.

-És láttad már a rajzokat?

-Anya nemigazán engedi nézni őket. Amit megmutatott csak azt láttam. Elképesztő volt.-emlékeztem vissza az esküvői ruhára, amit nekem tervezett.

-Biztos gyönyörű.-sóhajtott Anette.

   Persze az út további részén elkezdett hadarni arról, hogy ő mennyire szeretne egy kistesót, vagy nem, mert az rossz lesz, inkább egy kiskutyát. Szerintem ez rövid célzás volt a közelgő szülinapjára.

    A táskámban kutattam egy pár percig, amikor végül megtaláltam a kulccsomómat, amin egy fekete pamacs van. Kinyitottam az ajtót, és beléptünk a házba.

-Szóval.-kezdtem. Megyünk, lerakjuk a cuccainkat a szobámba, és elvesszük anya mappáját. Elfutunk vele anyukád állásához, és miután visszaérünk leirjuk a házit. Ennyi.

-Hmm. Jó terv…DE! Lehetne jobb is. Mondjuk, ha anyának adjuk oda, és úgy rövidebb lenne.

-Nem-nem.-ellenkezdtem.- A lényeg, hogy visszatudjuk hozni, mielőtt anya hazajön.

-Ó, értem.-értette meg Anette.

    Leraktuk a cuccainkat, és lejöttünk a nappaliba. Elvettük anya mappáját, és nézegetni kezdtük. Csak úgy ámultunk azon, amit láttunk. Elképesztő volt. Nagyon nagyon gyönyörű ruhák voltak.

Elsőnek a nekem készitett rajza volt berakva. A fekete ruhásak igazán tetszettek, olyan különlegesek voltak. 

-Te, nem azt mondtad, hogy anyukád minden este szokott rajzolni?-nézett rám gyanakvóan Anette.

-De, miért?

-Hát ahhoz képest elég kevés rajz van.

-Tudod, egy ilyen rajzot szerintem egy hétig is lehetne rajzolni, és szerintem apa halála után a régieket kidobta, vagy elrakta.-néztem még mindig bámulva a rajzokat.

-Ja, lehet. 

   Még néztük pár percig a rajzokat, de el is indultunk a fél négyes busszal, a The Guardian újságkiadóhoz. Ahogy beléptünk megcsapta a fülünket a folyamatosan gépelés, telefoncsörgés, susogás és a siető léptek. Anette biztos járt már itt, mert elég biztosan mozgott, tudta az utat a főnök felé. 

-Jónapot, Ms.Johnson.-mosolygott Anette anyjának főnöke.-és Miss....

-Brooke, de hivjon csak Stacey-nek.

-Mi járatban errefele?

-Nagyon fontos ügyben vagyunk itt.-szorongatta a mappát.

-Óóó.-nézett ránk az az ember gúnyosan.

-Anya mondta, hogy a divat cikk irója felmondott. Találtunk valakit helyette.

-Hallgatlak.-dőlt hátra a kerekes bőrszékében.

   Óvatosan egymásra néztünk, majd elkezdtem.

-Az anyukám, Emily Brooke kiskora óta szeretne divattervező lenni. Tudom, hogy ez az állás nem csak a rajzolásról szól, de anya most is újságiróként dolgozik, csak egy sokkal gyengébb lapnál. Hoztunk pár rajzot, amit ő készitett.-és Anette átadta neki.

  Ebben a percben a szobába kinos csend telepedett. Pár percig tétlenül álltunk, és hallgatuk a főnök hümmögéseit. Nagyon idegtépő volt. Végül megszólalt.

-Jó rajzok. Gondolkodom rajta, adjanak meg egy telefonszámot.-nyomott elének egy papirt és egy tollat. Gyorsan levéstem anya mobilszámát, és viszaadtam az emlitett tárgyakat. 

   Amilyen gyorsan csak lehetett elhúztunk onnan, és hazáig futottunk, mert busz már nem volt. Ahogy hazaértünk elkezdtük irni a házikat.

-Kémia készvan, angol készvan, matek készvan, biológia nincs, és tesi nincs.-mondta Anette egy óra múlva.

-Nemár, hogy holnap megint duplamatek.

-De igen.-sóhajtott-Mint minden hétfőn, és pénteken is.

-Utálom.

-De ami még jó...-kezdte, én meg kérdőn néztem rá.-csütörtökön van önvédelmi óra.

  Erre mindketten elnevettük magunkat, és Anette haza akart indulni.

-Várj, anya mindjárt hazajön. Vacsizz itt, jó?

-Oké.-mosolygott.

  Végül néztünk négy Pretty Little Liars-t és arra anya pont megjött.

-Sziasztok lányok.

-Szia anya.

-Csókolom, Ms.Brooke.

-Csak szólits Emilynek, Anette. Nem vagyok még olyan öreg.

-Anya, sütünk pizzát?-kérdeztem.

-Persze.

   A tésztakészitést végihülyültük, aztán amig vártuk, hogy megsüljön, pletykáltunk egy sort.

-Készvan, lányok!-kiabált anya át a nappaliba a konyhából.

   Odaültünk az asztalhoz, és anya rakott két-két szelet pizzát, a többit pedig az asztal közepére tette.

-Anette, nem alszol itt ma nálunk?-kérdezte az emlitett személyt, amikor hozzáért.

-Ó, de. Megkérdezem anyát, egy pillanat.

Kiment telefonálni, addig én elővettem a Ketchupot.

-Maradhatok.-jött vissza boldogan.

-Akkor ma nem alszunk.-nevettem fel ördögien.

-Dehogynem, alszotok.-szólt rám anya.

-Hát persze, csak hülyültem.-mondtam, közben lopva odakacsintottam Anette-nek aki csak röhögte a jelenetet.

  Megettük a pizzát, és felmentünk a szobámba. Adtam egy pizsit és egy boxert Anettenek, aki azzal el is ment a fürdőmbe. Én addig elinditottam az egyik kedvenc filmemet, a So Undercover-t, hogy töltődjön, mivel online néztük. Miután kijött, én mentem fürödni, és ráhagytam, hogy Facebookozzon, vagy valami hasonló.

   

*Éjjel  12 körül*

-Na jó nekem elgem van a röhögésből-szólt Anette és egy nagyot ásitott.- Holnap suli, és nem szeretnék elkésni. Jó éjt.-fordult az ablak felé a földön (mivel ott aludt) és én is betakartam magam. Szerintem kb. 15 perc múlva elaludtam.